Szerző: tamtim » 2010.07.22. 09:01
Ma olvastam el Jazoli tegnapi bejegyzését. Ezt:
"Te jó voltál, és én?
Tegnap elment egy barátom. 23 éve ismertük egymást. Munkatársak voltunk, sporttársak, csapattársak. Szerettem vele lenni egy csapatban. Az Ő mondása volt ez egy-egy mérkőzés után: "Te jó voltál, és én?" Vágyott az elismerésre, a szeretetre, mint ahogy mi is. Talán az egészség után ez a legfontosabb az életünkben. Azon gondolkodom, hogy elégszer mondtam-e neki, hogy Te nagyon jó voltál...
Megbeszéltük, hogy összeszedi magát, és jön velünk a pályára. Nem túl meggyőzően mondta. Tudta, hogy nem fog többet passzolni nekem, a megszokott pályánkon legalábbis nem...
Soha nem felejtem el a szemét, ahogy nézett rám, amikor visszafordultam, a kórterem ajtajából. Megnyugvás volt a tekintetében."
Őszinte részvétem és baráti ölelésem Neked, Nektek!
(Ezt nem muszáj elolvasni, itt én emlékezem egy 33 éves barátunkról.)
Tegnap itt volt az egyik legigazibb barátnőm, ő nem hivő, de szeretet van benne, a maxImum, ami csak egy emberbe belefér, és nálam ez a fontos, nem az, hogy miben hisz, vagy miben nem.
Náluk minden év augusztusában gulyáspartira jövünk össze , már több, mint 15 éve.
Ilyenkor vagyunk ott harmincan is, családok gyerekestől... megszoktuk egymást, örülönk egymásnak, és olyan normális (volt) hogy augusztusban, Mónikánál gulyásparti, és ott van Kati, a huga, a férjével Tomival, ( aki ugy néz ki mint Mel Gibbson) , és a két kIs lányukkal, és ott van Laci a feleségével, és ott van Andris a csajával, és Ancsi a férjével és gyerekeivel, és a másik Kati a férjével és gyerekeivel, aztán a felnőttebb gyerekek a csajaikkal, és persze, mi is a gyerekeinkkel...
3 évvel ezelőtt, december 13-án az emlitett Tomi, aki 33 éves volt akkor, egy reggel elment meloba, és autóbalesetet szenvedett, rögtön meghalt 3 másik társával együtt, ugyanis egy autó kihajtott a főútra ahol ők mentek, és átdobta őket az ellenirányba egy szembe jövő kamion alá, ami letarolta az autójukat, és rögtön mind a négyen meghaltak.
Egy faluból származtak, négy koporsó állt egymás mellett, és a temetésen sokan voltak. Mindegyik harmincvalahány éves volt... Tomi két kislányt hagyott itt, egy 6 évest, és egy 12 évest. és a feleségét, és a felesége nővérét Mónikát, aki az egyik legigazibb barátnőm, és akinek a férje Bandi, aki az egyik legigazibb barátom, akiknél minden augusztusban összejövünk a gulyáspartira.
A másik évben, mikor már Tomi nem volt, szintén összejöttünk gulyásra, és Tomira emlékeztünk. Nagyon szomorúak voltunk. Már nem volt parti, és a rá következő évben sem voltak partik, mert Tomi nélkül nem megy.
Hiányzik egy barát, aki közénk tartozott, aki nélkül nem teljes a társaság, aki nélkül nem lehet jókat nevetni és viccelődni, hülyéskedni, egy halál megváltoztatott sok sok életet, a miénket is és a többiekét is.
Én vagyok az egyetlen a társaságban, aki hivő, aki hisz a feltámadásban.
Én tudom, hogy Tomi hamarosan feltámad, és újra itt lesz köztünk, egy olyan világban, amit Isten előkészitett nekünk, hogy betegség és halál nélkül éljük az örök életünket. Nem lesznek balesetek, nem lesznek betegségek, nem lesznek kórtermek, nem lesz bánat és keserűség... csak bodogság és szeretet, és elmondhatjuk minden nap egymásnak: " Te ma is, nagyon nagyon jó voltál!"
"Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz." -Márai
Én tudom, hogy ez igaz, és azért el kell mondanom, hogy TE IS TUDD, AKI OLVASOL, ÉS HISZEL NEKEM...
Nincs meg a kellő jogosultságod a hozzászóláshoz csatolt állományok megtekintéséhez.
Jehova velem, fogja az én kezem,,,